Az Oltáriszentség (Eucharisztia) kenyér és bor formájában Krisztus teste és vére. Minden megkeresztelt járulhat ehhez a Szentséghez, ha nincs súlyos bűne (vagy sok kicsi). Bűn esetén először meg kell azokat gyónni! Ha például szándékosan vasárnapi vagy ünnepi misét mulaszt valaki, akkor azt előbb gyónja meg, mert a szentmisén csak akkor járulhat szentáldozáshoz, egyébként szentségtörést követ el, mivel halálos bűn állapotában veszi magához Jézus testét. Gyakran meg kell látogatnunk az Oltáriszentséget, mely a szeretet záloga és tápláléka, és a szentáldozás utáni perceket végtelen értékűeknek kell tartanunk, hogy azokat csak Istennek szenteljük. A gyakori áldozás a legfőbb szer arra, hogy az ember ne essék halálos vétekbe, vagy ha elbukott, hamar fölkeljen belőle.

Szentségimádáskor a templomban ki van téve az Oltáriszentség az oltárra, és a hívek előtte imádkoznak. De nem szükséges, hogy ki legyen rakva, lehet úgyis, hogy a Tabernákulumban van. Az Eucharisztiába vetett hitünk bizalmát térdhajtásunkkal fejezzük ki.

Köszönjük Uram, a te világ végezetéig ígért gyógyító, erősítő, bizalmat sugárzó eucharisztikus jelenlétedet. Bekapcsolódunk abba a körmenetbe, amely jelenléted ünnepén mozgásba hozza hívő népedet az egész világon. Mert az eucharisztikus körmenet is Krisztus-követés. Mert erre is vonatkozik, amit az utolsó vacsorán mondtál: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”

A szentségimádás csendje a gyógyulás helye és ideje. Megengedjük, hogy Jézus szeretete átjárjon bennünket. Életünk minden nehézségére választ ad. Amikor a világ zaja folyamatosan magára vonja figyelmemet, szakítok-e időt arra, hogy meglátogassam az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztust, aki mindig vár rám a tabernákulumban? Elég végignézni csak egy templomon átváltoztatás alatt. Az a csend, mindenki térdel, áhítattal imádkozva néz a felemelt szentostyára, a kehelyben lévő szent vérre. Avagy gondoljunk az úrnapi körmenetre, azokra a gyönyörű sátrakra, oltárokra, szebbnél szebb virágszőnyegekre. Mind az Úr Jézust magasztalja, aki jelen van az Oltáriszentségben!

Lelki beszélgetés Jézussal az Oltáriszentségben

Nevezd meg a szegényeket, akiken segíteni szeretnél; a betegeket, a szenvedőket. Azokat, akik ellenszenvvel vannak irántad, s akiket megnyerni szeretnél. Említsd meg halottaidat, s én megenyhítem őket.

Szívből imádkozz és figyelmeztess ígéreteimre, hogy minden imát, melyet nevemben mondtok, meghallgatok. Teljesítem kéréseidet, amikor a lelkek üdvösségét esdekled.

Mondd el testi-lelki szükségleteidet.

Bármi jót teszel másokkal, úgy veszem, hogy nekem tetted.

Ne feledkezz el mosolyogva beszélni mindenkivel, légy szeretetteljes!

Mindenben kérd őrangyalod segítségét, hiszen őt azért rendeltem melléd! Kérd gyakran Szent Józsefet és védőszentedet, ne érezd magad elhagyatottnak, ne nézd munkád hiábavalónak, hiszen nem vagy egyedül soha.

Jézus azért jött, hogy megszabadítson minket a bűntől és annak következményétől, a haláltól. Megváltói küldetésének egyik ismertetőjele a betegek gyógyítása: ennek láttán a nép dicsőíti Izrael Istenét. Jézus nem tömegesen gyógyít, hanem mindenkivel külön foglalkozik. Képzeljük oda magunkat Jézus mellé, és nézzük, hogy bánik az eléje hozott betegekkel. Megszólítja őket, meghallgatja őket, rájuk teszi a kezét. És amit csak Ő tud: olvas a szívükben. Átérzi nemcsak a testi, hanem a lelki fájdalmaikat is. Ránk is vár az Oltáriszentségben, hogy odavigyük elé a nehézségeinket, szívünk bánatát, és nála keressünk gyógyulást.

 Töltsétek meg a templomokat, ne hagyjátok Jézust egyedül a tabernákulumban! Sohasem lehetünk közelebb a mennyországhoz, mint amikor a tabernákulum előtt vagyunk. Mégis elfelejtjük néha ezt az igazságot. A szeretet rabjaként arra vár, hogy párbeszédre léphessen velünk. Megpróbálok minden alkalommal, amikor belépek egy templomba, arra gondolni, hogy Isten előtt állok, aki az eget és földet teremtette? Vajon látszik rajtam, hogy hiszem, hogy Jézus valóságosan jelen van az Eucharisztiában? Ő van figyelmem középpontjában? Félre tudok tenni, mindent, ami megzavarhat?

Lélekben a tabernákulum előtt

Ha nem tudsz hosszan elidőzni az imában, a szent olvasmányokban, ne csüggedj azért! Ameddig minden reggel egyesülhetsz a feláldozott Jézussal, addig nagyon szerencsésnek mondhatod magad. A nap folyamán – minden elfoglaltságod közepette is – hívd Jézust, hívd a Lélek erejével, és Ő eljön, és kegyelme, szent szeretete által mindig benned marad. Ha testben nem mehetsz oda, lelkeddel röpülj a tabernákulum elé, vidd oda égő vágyaidat: beszélj és imádkozz, öleld magadhoz a legszeretetreméltóbb lelket, még jobban, mint a szentáldozásban.

(Pio atya)

Az Úr nem mindig közvetlenül szól hozzánk, hanem személyeken keresztül szólít meg bennünket. Az isteni kegyelem befogadásának akadálya bűneink takargatása, az alázat hiánya. Alázatos az, aki kitart az imában; semmiről nem gondolja, hogy őt megilleti; nem hiszi, hogy a saját erejéből bármire is képes lenne. Mivel nem önmagában bízik, hanem Istenben, az alázatos ember soha nem keseredik el, és végső soron ez a legfontosabb.