Gábor, a vendégfiú csak nevetett, amikor vendéglátója, a kis Gyuri, a szeme láttára mondta el esti imáját.
-Gábor, te gúnyolódsz azon, hogy a Megváltónkhoz imádkozunk? – kérdezte meglepetten?
Amaz fölényesen válaszolt:
-Csak nem fogok ahhoz a fölfeszített zsidóhoz imádkozni?
-Gyuri nyugodtan felelt neki:
- Figyelj csak ide! Majdnem ugyanezekkel a szavakkal tiltakozott Kölnben egy férfi az ellen, hogy a klinikán, ahová várandós hitvesét beszállította, keresztet látott a falon. Gorombán meghagyta a nővérnek, hogy amikor visszajön, ne legyen ott az a „megfeszített zsidó”!
-Amikor harmadnap visszatért, éktelen dühbe gurult, amiért a feszület még mindig a falon volt. A nővér hívta az orvost, az pedig így szólt a magából kikelt férfihoz:
- Uram, legyen nyugodt, az ön fia sohasem fogja meglátni azt a megfeszített zsidót, mert… vakon született!
A férfi hátratántorodott és elájult.
- Gábor, vigyázz, mert Isten nem ver bottal!
- És honnan tudod, hogy ez igaz?
Olvasd el ezt a levelet! Onnan érkezett.
A vendégfiú elhallgatott. Ettől kezdve sohasem gúnyolódott barátja jó példáján, sőt elgondolkodott rajta.
Gyuri pedig imádkozott a kegyelem munkálkodásáért.
„Légy hű mindhalálig, és életet adok neked győzelmi koszorúul” – ígéri Jézus (Jel 2,10).
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
