Legyőzni a test cselekedeteit: a viszálykodást, a haragot, veszekedést, irigységet, paráznaságot, ellenségeskedést, minden szeretetlenséget, és élni a Lélek szerint: a szeretet, öröm, kedvesség, türelem, jóság, hűség, szelídség, tisztaság gyümölcseit hozva. Isten a szívet nézi. Azt, hogy amit teszel, milyen szeretettel végzed.

Uram, Jézus, beismerem, hogy oly sokszor ítélkezem mások felett. Bosszút akarva olykor szinte köveket ragadnék, hogy a bűnös elnyerje méltó büntetését. Az irgalmasság hangját sokszor elnyomja szívemben a kegyetlen, szívtelen ítélkezés. Jézusom, te egészen másként tekintesz a bűnösre. Te feltétel nélkül bocsátasz meg mindenkinek, nekem is. Ezt a feltétel nélküli megbocsátást szeretném megtanulni Tőled, s gyakorolni embertársaim felé.

Nem csupán az követ el bűnt, aki az emberölés szélsőséges cselekedetét megvalósítja, hanem az is bűnös, aki haragot vagy gyűlöletet táplál szívében a másik ember iránt. Jézus jól tudja, hogy a bűn egy olyan út, amelyen az ember folyamatosan eltávolodik Istentől és egyre mélyebbre süllyed.

Ha szívünkben kialakul egy érzés – legyen az jó, vagy rossz – egyszer gyümölcsöt is fog hozni. „Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek. A nap ne nyugodjék le haragotok fölött.“(Ef 4,26).

Jézus kihangsúlyozza a „testvéreink” megbántását, itt azokra gondol, akik a legközelebb állnak a szívünkhöz. Nem újdonság azt állítani, hogy azok, akiket a legjobban szeretünk ugyanazok az emberek, akik a legjobban meg tudnak sebezni minket, és fordítva. Milyen tőr szúrhatna jobban, mint egy szeretet nélküli szó, valakitől, akit nagyon szeretünk? Az igazság az, hogy Isten minden szavunkat komolyan veszi. Sőt, számon is kéri rajtunk őket.

A megtérés nemcsak annyit jelent, hogy egy nagy bűnös elhagyja bűneit és jó útra tér, hanem azt is jelenti, hogy a jó úton járó felismeri bűneit és egészen átadja magát Istennek. A megtérés nagy kegyelmi ajándék. Tudom, ki az Úr, ki vagyok én, és mi a feladatom ezen a világon.

Ha megnézzük a világ történetét, rájövünk, hogy az ember bűnös teremtmény. Olyan sok háború, gyűlölet, hatalomra törekvés, stb. jellemzi őt. De a saját élettörténetünkben is látjuk, hogy sajnos bűnösök vagyunk. Nem vagyunk képesek arra, hogy néha akkor is úgy cselekedjünk, hogy az tetsszen a Jóistennek, ha az éppen nem a kedvünk szerint való. Ha ennek tudatában vagyunk, és megbánjuk a rossz tetteinket, koldusként térdelünk a Király előtt és kérjük irgalmát. Ez a Király nemcsak megbocsát nekünk, hanem Ő saját maga jön el a siralom völgyébe, hogy megszabadítson minket bűneinktől.

A katolikus hívő élete folyamatos hullámzás. Az Egyház Lelke a Szentlélek, mégis vannak rosszak is tagjai között. Az emberek sokszor felháborodnak a keresztényhez nem méltó viselkedésen. „Hiszen ő katolikus. Hogy tehet akkor ilyet?” Jézus azonban nem csodálkozott. Jézus azért jött, hogy megmentse a bűnösöket. Ezért nem csodálkozhatunk, ha találkozunk a bűnnel.  Mi tudjuk, hogy Isten sokkal hatalmasabb, mint a mi bűnre való hajlamosságunk. „Ahol elhatalmasodik a bűn, ott túlárad a kegyelem“ (Róm 5,20).

 Nagyon gyakran találkozunk a bűnnel saját házunk táján is. A baráti figyelmeztetés fontos megnyilvánulása lehet a felebaráti szeretetnek. Ha azonban egy kicsit is élvezzük ezt a helyzetet, az rossz jel. Szándékunkat sértett büszkeségünk vagy bosszúvágyunk utolsó darabjaitól is meg kell tisztítanunk. Őszinte célunk nem lehet más, mint hogy segítsünk a másik embernek. Természetesen szeretnénk hatékonyak lenni, azaz helyesen cselekedni. A nyilvánosság elé vitel nem az első lépés, ezt teljesen világossá teszi számunkra az Úr. Teljes csendben kiengesztelődést keresni: ez sokat segíthet a sérült kapcsolat helyreállításában.

 Az emberek közötti konfliktusok a legnehezebb keresztekké válhatnak, amiket hordoznunk kell. Mit tegyünk, ha a sérülések és megbántások annyira felhalmozódtak, hogy a megbocsátás nehezen kérhető vagy adható? Az Úr azt mondja: „Imádkozzatok! És buzdítsatok másokat is imádságra.” „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben…". Az Úr akar imánkon és összejövetelünkön keresztül cselekedni. Az evangéliumban hívő katolikusként tudjuk, hogy vannak csodák. Néha úgy tűnik számunkra, hogy már csak egy csoda hozhatja meg a megbocsátást. Csodák azonban csak azokkal történnek, akik azt kérik.

Nagyon gyakran megesik, hogy Krisztus közelében akarunk lenni, de egyidejűleg megtapasztaljuk, hogy mennyire eluralkodik rajtunk önzésünk és én-központúságunk.

Jézus azért jött, hogy elvegye, hogy megsemmisítse a bűnt, hogy lerombolja a válaszfalat az ember és az Isten között, hogy megszüntesse az ember elszigeteltségét, azt a fajta elszigeteltséget, amely elválaszt Istentől, igazi önmagunktól, a másik embertől, mindenkitől, és amely végül-is pokollá teszi az ember életét.

Ha valami jót látsz magadban, Istennek tulajdonítsd, ne magadnak. A rosszat ellenben mindig ismerd el a magad tettének, és magadat okold.

„Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól…” A kapzsiság akkor árad el a szívünkben, ha az anyagi dolgokat, javakat önzően és rendezetlenül szeretjük. Isten céllal teremtette a „dolgokat” - az anyagi dolgokat: azért, hogy segítsenek engem az életben küldetésem teljesítésében Lehet, hogy szívem öncélúan ragaszkodik a javak halmozásához, nem azért, hogy a küldetésem teljesítsem, és a lelkeket megmentsem, hanem csak magáért a birtoklásért.

Minél kifinomultabb a lélek, annál több hibát ismer fel magában. Minél eldurvultabb, annál tökéletesebbnek képzeli magát.

A lelkiismeret vizsgálat során az a feladat, hogy mélyen magadba nézz, meglásd, mire irányul az életed.

Elméletileg a  törvény előtt minden ember egyenlő, ezért nagy felháborodást szokott  kiváltani, ha egy hírességet felmentenek olyan cselekmény miatt, amiért  másokat súlyosan megbüntetnek. A legtöbb emberben mégis él valamiféle  törvénytisztelet, ha másként nem, legalább a kilátásba helyezett  büntetés miatt, és él bennünk az igazságosság vágya is, azaz a bűnösök  kapjanak törvény szerinti büntetést, az ártatlanok pedig kapjanak  felmentést.

nem akarja megszüntetni, nem kívánja eltörölni a régi  törvényt, hanem annak beteljesítése a szándéka. Jézus tehát nem állítja  azt, hogy az ószövetségi törvény, amelyet a Sínai-hegynél történt  szövetségkötéskor maga Isten a Tízparancsolat formájában adott, a  továbbiakban nem érvényes. És azt sem állítja, hogy a Tízparancsolathoz  kapcsolódó mózesi törvények, amelyeket Mózes 5 törvénykönyve foglal  magába, értelmetlen volna, hiszen még az ő korában is alapvetően ez  határozta meg a zsidó emberek életrendjét, vallási kötelességeit és  erkölcsi rendjét is. Azt viszont határozottan állítja a mi Urunk, hogy  megújítja, beteljesíti, magasabb szintre emeli a törvényt.

A jézusi törvény tartalma lényegében a  szeretetben foglalható össze. Aligha van a világon ennél rövidebb és  lényegre törőbb törvény: Szeresd Uradat, Istenedet és szeresd  felebarátodat, azaz embertársadat! Ez Jézus újszövetségi törvényének  lényege, s tulajdonképpen az ószövetségi törvény is erre vezethető  vissza. A másik újdonság pedig az, hogy ez a törvény nem külső erőként  és kényszerként nehezedik az emberre, hanem a szívünkbe van írva. Isten  írta minden ember szívébe a szeretet törvényét, amely szerint a  Krisztussal közösségben lévő ember él.  Vallásos életünk és minden cselekedetünk üres formasággá válik, ha nem  a szeretet törvénye irányít minket. A szeretet nélkül ugyanis nem  törekednénk Isten megismerésére és a vele való kapcsolatra és nem  törekednénk embertársaink segítésére sem. A szeretet indít bennünk mind  Isten, mind a felebarát felé. De soha ne feledkezzünk el arról, hogy a  szeretetnek ezen útja keresztutat jelent számunkra a földi életben.  Jézus keresztútja azt tanítja nekünk, hogy nem kitalálnunk kell a  szeretetet, hanem rá kell találnunk a szeretetre. Nem kitalálnunk kell
azt, hogy miként szeressünk, hanem azt kell tennünk, amit Krisztus  tett: szeretetből odaadta magát Istennek az emberekért. Erre semmilyen  külső törvény nem kényszeríthet bennünket. Erre egyedül a szeretet  szívünkbe írt törvénye indít minket.

Jézus küldetése elsősorban a bűnösökhöz szól, akinek a megtérését Isten akarja. A lelkek gyógyítása és a bűnösök visszavezetése számára a legfontosabb. Tanítása természetesen mindenkinek szól, egészségeseknek és betegeknek egyaránt, de az utóbbiaknak
  nagyobb szükségük van Jézusra, a lelkek gyógyítójára. Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket a bűnbánat útjára hívja.
  Önmagunkra vonatkoztatva a történet tanulságát, az a kérdés merül fel  bennünk, hogy vajon lelkileg egészségesek vagy betegek vagyunk? Soha ne  gondoljuk túlzott elbizakodottsággal, hogy már tökéletesek vagyunk a lelki  életben és nincs szükségünk sem a megtérésre, sem Jézusra. Jézus csak akkor  tudja elkezdeni lelkünk megtisztítását, ha beismerjük bűneinket. Ne féljünk
a bűnbevallástól, mert ez indít el bennünket Isten felé!

Milyen vak az emberi szív, hogy gyakran jobban fél a testi bajoktól, mint a lelkiektől vagy attól, hogy kiesik Isten kegyelméből! A leghalálosabb betegségek, amikben szenvedhetünk azok, amik belőlünk fakadnak: „ A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás. Ezek szennyezik be az embert. Az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem szennyezi be az embert.” Mt 15, 19-20

A szentek évszázadok során hittek abban, hogy Krisztus érintése a szentségek vétele által lelki gyógyulást és szabadulást hoz.

 Szent Ambrus így imádkozott mise előtt:  „Szívem sebesült a sok bűntől, elmém és nyelvem védtelenül hagyott. Erő és szeretet Ura, magányomban és szükségemben hozzád fordulok, a kegyelem forrásához; hozzád sietek, hogy meggyógyíts; menedéket lelek a te oltalmadban. Vágyom a veled való találkozásra, de nem Bírómmal, hanem Megváltómmal vágyom találkozni. Uram, nem szégyellem megmutatni neked sebeimet. Csak te tudod hány bűnöm van és milyen súlyosak, Mivel bűneim miatt aggódom üdvösségemért, reményemet végtelen kegyelmedbe helyezem. Tekints rám irgalommal, Úr Jézus Krisztus, Örök Király, Isten és ember, akit értünk haltál meg a kereszten. Benned bízom, aki sosem szűnsz meg az irgalmas szeretet forrása lenni: hallgass meg engem és bocsásd meg bűneimet és gyengeségeimet.”

Boldog John Henry Newman: A többlet imádsága

Egy kicsivel több türelmet,

hogy elviselhessem azokat, akikkel olyan nehéz együtt élnem.

Egy kicsivel több állhatatosságot,

hogy folytathassam kötelességeimet, melyek kívánságaimmal teljesen ellentétesek.

Egy kicsivel több alázatosságot,

hogy megmaradjak azon a helyen,

ahová Isten állított, bár ez a hely

nem vág egybe sem álmaimmal, sem terveimmel.

Egy kicsivel több belátást,

hogy az embereket olyannak vegyem, amilyenek, s nem amilyennek szeretném őket...

Egy kicsivel több okosságot,

hogy mások ügyeivel minél kevesebbet foglalkozzam, s magamat ne izgassam miattuk.

Egy kicsivel több erőt,

hogy türelmesen fogadjam azt az eseményt, amely éppen most megzavarta az örömömet. Egy kicsivel több kedvességet, hogy ne mutassam megbántottságomat. Egy kicsivel több önzetlenséget, hogy mások helyzetébe minél jobban beleélhessem magam...

„Ne vezessétek félre magatokat: Istent nem lehet kijátszani” (Gal 6,7)

Aki haragot tart, és azt hiszi, hogy emellett szentségi életet élhet;

aki templomba jár és az urnáknál az Egyház ellenségeire szavaz;

aki házasságon kívüli nemi életet él, és időnként meggyónja anélkül, hogy változtatni akarna rajta;

aki úgy gondolja, hogy keresztény hite jól megfér egy kis antiszemitizmussal;

aki reinkarnációs tanokat hirdet, és közben Jézus követőjének vallja magát;

aki azt hangoztatja, hogy a homoszexuális gyakorlat összefér az Evangéliummal;

aki egyszerűen félreteszi azokat az erkölcsi törvényeket, amelyeket nehéznek talál – Istent próbálja kijátszani, mintha lehetne. De nem lehet! Hazugsága fejére nő, és egyszer látványosan összeomlik az önáltatás épülete.

Ha vétkeztél, mondd azt, hogy vétkeztél. Ne csinálj elméletet arról, hogy miért nem bűn a bűn. A vámos, aki megvallja bűnét, megigazulva megy haza. A bűnbánó gonosztevő előtt megnyílik a Paradicsom. A keresztre feszített Jézus meggyógyítja romlottságunkat. „Az igazság szabaddá tesz titeket” (Jn 8,32)

Pál apostol az előzékenységet ajánlja a köszönésnél. Ne legyünk kicsinyesek, hogy ki köszönjön előbb, amikor a másik váratlanul fölbukkan. Az előzékenység erény, vagyis emberi érték. S a szó éppen ebből a magatartásból ered, nem a sebességfertőzött autósok manővereiből. Az erőszakos előzés nem előzékenység.

Szent Makariosz szerzetes tanítványainak ezt az életszabályt mondta: „Ne okozz fájdalmat senkinek; ne ítélj meg senkit! Ehhez tartsd magad, és megtalálod az üdvösséget.”