Gatte professzor, a washingtoni egyetem lélektani laboratóriumában, kísérleteket folytatott az emberi szervezetben lelki hatások következtében termelődő mérgekkel. Mínusz 271 fokra hűtött üvegcsöveket használt, melyekbe különböző lelkiállapotban lévő egyéneket beleleheltetett. Ha a kísérleti alany erős haragot érzett, a lecsapódott folyadék barna színű lett. Bánat esetén szürke, lelkifurdaláskor rózsaszínű.

Amikor a tanár a barna anyagot beoltotta egy kísérleti állatba, az valóságos dührohamot kapott. Annak az embernek a leheletéből kiválasztott méreg, akiben erős gyűlölet tombolt, a kísérleti állatot pillanatok alatt megölte. A professzor megállapította, hogy egy óráig tartó gyűlölet elegendő mérget termel ahhoz, hogy azzal 80 embert el lehessen pusztítani. Vagyis ez a méreg egyike a legerősebbeknek, amit a tudomány ismer. Valahányszor rosszat kívánunk valakinek, szervezetünk, mint a kobrakígyóé, mérget választ ki. A szervezet mindazt a mérget, amit az irigység, a féltékenység, a gyűlölet termel ki, felszívja, és így önmagát mérgezi meg, önmaga esik áldozatul, ha nem fékezi, nem korlátozza rosszindulatú érzéseit. Így igazolja a tudomány Krisztus tanításait a szeretetről. (Bánk József)

Vannak, akik azt mondják: semmi szükségünk Jézusra, csak kellemetlenséget okoz, amikor a bűnünkről beszél, aztán ránk erőlteti, hogy őt kövessük valamiféle szent életben! Szabadelvű világ részei vagyunk, rettenetesen kellemetlen szembesülni Krisztussal, vagy hallgatni azt, aki az Evangéliumról szónokol. Hagyjon már békén, hadd éljünk úgy, ahogy akarunk! Nem veszi észre magát? Nem kell, és kész!

Hallgassunk meg azért mást is! Mit mond a halálos beteg, az elhagyott, a szegény, akinek az élete tönkrement, aki összeroppant bűnei alatt, akinek már nincs reménye az életben? Ezt üzeni szótlan vergődéssel is: „Miért nem segít már valaki rajtam?”Krisztus meghallotta a nyomorúságában kiáltó könyörgését. Azért jött, hogy

Segítsen rajtunk élete árán is.

Talán most fiatal, menő ember vagy, de egyszer elhagyatott, beteg és magányos leszel, aki a halálra készül. Ki segít akkor, hogy ne félj, és vigaszt, hitet kapj, az örök élet reménységével, ha most nem kell neked Jézus?

Jézus értünk jött, hogy a halálból az igazi életre vigyen. Ne taszítsd el magadtól, keserűen dacos szívvel! Lásd meg, hogy kiszolgáltatottak és gyengék vagyunk mindnyájan, és lássuk meg Őt, aki annyira szeretett, hogy életét adta értünk! Vele tiéd lehet az az élet, ami boldog, bővelkedő és üdvös. Jézus Krisztus azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.” Téged is…(Lk 19,10)